A fedezetelvonás olyan jogügylet, amely során az adós a tartozása fedezetéül szolgáló vagyonát részben vagy teljesen kivonja a hitelezői igényérvényesítés alól, ezáltal megnehezítve vagy meghiúsítva a követelés behajtását. Képzeljük el, hogy cégünk peres úton megnyer egy követelést, de amikor behajtanánk az összeget, a vesztes fél hirtelen vagyontalannak bizonyul. Gyakran kiderül, hogy az adós időközben „kimentette” a vagyonát – például átruházta egy rokonára vagy más cégre –, így a követelésünk fedezet nélkül marad. Ezt a jelenséget nevezi a jog fedezetelvonásnak, és komoly kockázatot jelent mind a hitelezők, mind az üzleti partnerek számára.
Mi minősül fedezetelvonásnak a Ptk. szerint?
A fedezetelvonó szerződés fogalma
A Polgári Törvénykönyv 6:120. § határozza meg a fedezetelvonó szerződés fogalmát. Eszerint fedezetelvonó szerződésnek minősül „az olyan ügylet, amellyel valaki a tartozásának fedezetéül szolgáló vagyonát részben vagy teljesen elvonja”. Magyarul ez azt jelenti, hogy az adós egy másik személlyel köt egy olyan megállapodást, amelynek következtében az adós vagyonából eltűnik vagy kikerül valamilyen vagyontárgy vagy érték. Ennek eredményeként a harmadik személy – a hitelező – nem tudja ebből a vagyonból a követelését kielégíteni. A fedezetelvonásos ügyletnek így három szereplője van: (1) az adós (kötelezett), (2) a vele szerződő fél (aki a vagyont megszerzi), és (3) a hitelező, akinek a követelését az ügylet veszélyezteti.
Megvalósulhat-e fedezetelvonás szerződés nélkül?
Fontos kiemelni, hogy fedezetelvonás nem csak kétoldalú szerződéssel történhet. Noha a Ptk. a szerződéses formát említi, a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy akár egyoldalú jogügylet (pl. lemondás egy jogról, szándékos vagyonvesztés) is vezethet ilyen eredményre. A lényeg minden esetben az, hogy az adós szándékosan olyan jogügyletet valósít meg, amellyel kivonja a saját vagyonából azt az vagyontárgyat vagy értéket, amely egyébként a hitelezői követelés fedezetét képezné.
Milyen feltételek szükségesek a fedezetelvonás megállapításához?
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 1/2011. (VI.15.) PK véleménye átfogóan foglalkozik a fedezetelvonó szerződések jogi megítélésével, és több fontos elvet rögzít a jogalkalmazók számára. A legfőbb pontok, amelyeket vállalkozóként érdemes megjegyezni ezek közül:
🧾 Széles körű alkalmazhatóság – A Ptk. ugyan szerződést említ, de fedezetelvonás egyoldalú lépéssel is megvalósulhat. Például ha az adós egyoldalúan lemond egy követeléséről vagy visszautasít egy örökséget azért, hogy a hitelezői ne férjenek hozzá, ez is fedezetelvonás lehet.
🧾 Tipikus vagyonkimentési formák – A fedezetelvonás jellemzően vagyontárgyak átruházásával történik. Az adós átírathatja egy ingatlan tulajdonjogát, eladhatja vagy ajándékba adhatja értéktárgyait, vagy akár átengedheti egy követelését másnak. Gyakori az is, hogy az adós a saját tulajdonában álló vagyontárgyat terheli meg (pl. jelzáloggal) egy harmadik személy javára, hogy ezzel ranghelyet biztosítson neki a későbbi végrehajtás esetére. Minden ilyen esetben a hitelező kielégítési alapja csökken vagy elvész.
🧾 Követelés fennállása a szerződéskötéskor – Ahhoz, hogy egy ügylet fedezetelvonónak minősüljön, a hitelező követelésének már léteznie kell a szerződés megkötésekor. Ha a tartozás csak azután keletkezik, hogy az adós átruházta a vagyonát, nem beszélhetünk fedezetelvonásról. Tehát például egy cég a már meglévő tartozása ismeretében nem „menekítheti” ki utólag a vagyonát a hitelezők elől; de ha előbb ad el egy vagyontárgyat és csak utána keletkezik a tartozás, az nem esik e körbe.
🧾 Rosszhiszeműség vagy ingyenesség követelménye – A törvény kimondja, hogy a fedezetelvonó ügylet megállapításához az is szükséges, hogy az adóssal szerződő fél rosszhiszemű legyen, vagy ingyenes előnyben részesüljön. Mit jelent ez?
Ha az ügylet ingyenes (pl. ajándékozás történt, az adós ellenérték nélkül adta át a vagyonát), akkor automatikusan vélelmezzük a fedezetelvonást, függetlenül attól, hogy a kedvezményezett tudott-e az adós szándékáról. Ingyenes ügyleteknél tehát nem kell bizonyítani a rosszhiszeműséget – maga a tény, hogy ellenérték nélküli vagyonátadás történt és ezzel a hitelezői kielégítés alapja csorbult, elég a jogi következményekhez.
Ha az ügylet visszterhes (az adós kapott ellenértéket, pl. eladta a vagyontárgyat piaci áron vagy ahhoz közeli értéken), akkor csak akkor tekinthető fedezetelvonónak, ha a vagyont megszerző fél tisztában volt azzal, hogy az adós a tartozása fedezetét vonja el ezzel a szerződéssel – azaz rosszhiszemű volt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hitelezőnek bizonyítania kell: a vevő tudta (vagy legalább tudnia kellett volna), hogy az eladó adós ilyen módon akarja kivonni a vagyonát a későbbi végrehajtás alól.
🧾 A rosszhiszeműség vélelme bizonyos esetekben – A jogszabály és a bírói gyakorlat könnyít a hitelező helyzetén bizonyos gyanús körülmények között. Vélelmezni kell a rosszhiszeműséget (és/vagy az ingyenességet) például ha az adós hozzátartozójával köt szerződést, vagy olyan jogi személlyel (céggel), amelyben az adósnak többségi befolyása van. Ugyanez a vélelem él, ha két, azonos személyek befolyása alatt álló cég köt egymással szerződést. Ilyen esetekben tehát a törvény eleve úgy tekinti, hogy valószínű a fedezetelvonás szándéka, és a bizonyítási teher megfordul: a vagyont megszerző félnek kell bizonyítania, hogy nem volt rosszhiszemű. Ez fontos praktikus segítség a hitelezőknek, hiszen tipikusan az adós családtagjaival vagy saját cégével való „mutyizás” esetén nagy az esélye a fedezetelvonásnak.
🧾 A fedezetelvonás nehézsége a hitelező kielégítésének meghiúsulásához kötődik – Nem automatikusan minősül bármely gyanús ügylet fedezetelvonónak. A bíróságok csak akkor állapítják meg a fedezetelvonó jelleget, ha a szóban forgó tranzakció valóban meghiúsítja a hitelező kielégítését. Magyarán: ha az adósnak az elidegenített vagyonon felül nincs más vagyona, amiből a tartozást ki lehetne elégíteni, akkor beszélünk fedezetelvonásról. Ha viszont az adósnak marad elegendő fedezetül szolgáló vagyontárgya vagyona, akkor még egy gyanús ügylet sem minősül fedezetelvonónak, hiszen a hitelezőt tényleges kár nem éri. Például ha egy cég jelentős ingó vagyont ajándékoz el, de továbbra is maradnak lefoglalható ingatlanai vagy egyéb vagyontárgyai, amelyek a tartozást fedezik, akkor az ajándékozás önmagában nem alapoz meg fedezetelvonási pert.
🧾 Relatív hatálytalanság vs. érvénytelenség – Fontos hangsúlyozni, hogy a fedezetelvonó szerződés nem semmis vagy érvénytelen automatikusan, csupán a hitelezővel szemben válik hatálytalanná a törvény erejénél fogva, amint a bíróság kimondja a fedezetelvonás tényét. Ezt hívjuk relatív hatálytalanságnak. A PK 1/2011 vélemény is aláhúzza, hogy a hitelező nem kérheti csupán a szerződés érvénytelenségének megállapítását a fedezetelvonásra hivatkozva, hiszen a szerződés a felek között egyébként érvényes marad. A hitelező jogosultsága arra terjed ki, hogy kikapcsolja a szerződést a saját vonatkozásában: azaz elérje, hogy úgy vehesse igénybe a vagyontárgyat, mintha az még az adós tulajdonában lenne. Erről a következő pontban lesz szó részletesebben.
Milyen ügyletek számítanak tipikus fedezetelvonásnak?
Számos élethelyzet adódhat, amikor egy adós – legyen szó magánszemélyről vagy vállalkozásról – megpróbálja kimenteni a vagyonát a hitelezők elől. Íme néhány tipikus fedezetelvonó ügylet, amellyel a gyakorlatban találkozhatunk:
🎁 Ajándékozás hozzátartozónak – Az adós értékes vagyonát (pl. ingatlanját, gépjárművét) ajándékba adja egy közeli családtagnak vagy ismerősnek. Ezzel a vagyontárgy kikerül a saját nevéből, és végrehajtás esetén már nem lesz lefoglalható, hiszen formálisan nem az adósé. Gyakori trükk például, hogy az eladósodott személy a nevén lévő lakást vagy autót rokonaira íratja át, hogy ha jön a végrehajtó, ne lehessen azt értékesíteni. Mivel ingyenes ügyletről van szó (ajándék), vélelmezni lehet a fedezetelvonó célt, különösen ha a tartozás már fennállt.
🤝 Eladás „baráti áron” vagy bizalmi személynek – Az adós látszólagos adásvételt köt, például eladja az értékes eszközeit egy barátjának vagy családtagjának jóval a piaci ár alatt, esetleg csak papíron (színlelt szerződéssel). Így a vagyontárgy formálisan ellenérték fejében cserél gazdát, ami megnehezítheti a fedezetelvonás bizonyítását. Ha azonban az új tulajdonos közeli kapcsolatban áll az adóssal, a törvény vélelmezi a rosszhiszeműséget ebben az esetben. Az ilyen „bagóért eladás” tipikus jele annak, hogy az ügylet valódi célja a vagyon kimentése. (Ide sorolhatók az olyan céges tranzakciók is, amikor az adós cég kapcsolt vállalkozásának adja el az eszközeit átvilágíthatatlan feltételekkel.)
🏢 Vagyon átmentése saját vagy kapcsolt cégbe – Gyakori a vállalkozások körében, hogy a bajba jutott cég vagy cégvezető a vagyont áttolja egy másik, általa kontrollált cégbe. Például az adós magánszemély a saját tulajdonú ingatlanát apportálja (nem pénzbeli betétként beviszi) egy újonnan alapított társaságba, vagy a cég a vagyonát átruházza egy kapcsolt vállalkozásnak. Ezzel papíron a vagyontárgy a másik cég tulajdona lesz, és a hitelezők elől elzáródik. A Legfelsőbb Bíróság PK véleménye kifejezetten említi, hogy az azonos érdekeltségű cégek közötti vagyonmozgások esetén felmerül a fedezetelvonás gyanúja, és vélelmezni lehet a rosszhiszeműséget[18]. Az ilyen ügyleteket a bíróság utólag átvilágíthatja, és ha kiderül a fedezetelvonó célzat, hatálytalanítja az átadást a hitelező javára.
🔒 Vagyon megterhelése (pl. jelzálog alapítása) – Nem csak a tulajdonjog átruházása jelenthet gondot, hanem az is, ha az adós zálogjogot köt ki egy harmadik személy javára a vagyonán. Például az adós felvesz egy baráti kölcsönt, és cserébe jelzálogot tesz a házára a kölcsönadó javára. Ezzel, ha a házra később a hitelező végrehajtást indítana, a jelzáloggal rendelkező „barát” megelőzi a többi követelést – tehát a kielégítési sorrendben előnyt szerez. Ha a kölcsön valójában színlelt vagy a jelzálog célja a vagyon elvonása, ez is fedezetelvonó ügylet lehet. A zálogjog-alapítás azért tipikus, mert formálisan jogszerű biztosítéknyújtásnak tűnik, mégis csorbíthatja a többi hitelező esélyeit.
🗝️ Bizalmi vagyonkezelésbe adás – A modern gyakorlatban megjelent egy új vagyonkimentési forma is: az adós a vagyonát bizalmi vagyonkezelésbe helyezi. Ilyenkor a vagyont egy bizalmi vagyonkezelőre ruházza át, aki azt külön kezeli a megbízó vagyonától. Ha ezt azért teszik, hogy a hitelezők ne férjenek hozzá az adós vagyonához, a bíróság vizsgálni fogja az ügylet hátterét. Ez is lehet fedezetelvonó hatású, ha a többi feltétel fennáll, hiszen a vagyon formálisan kikerül az adós nevéről (még ha a hasznait élvezheti is). A bírói gyakorlat már utalt rá, hogy a bizalmi vagyonkezelésbe adás is megvalósíthat vagyonkimentést újabban. Az ilyen ügyletek különösen bonyolultak lehetnek, és a hitelezőnek alapos bizonyítékokkal kell rendelkeznie, hogy a vagyonkezelés célja a fedezet elvonása volt.
Mikor nem beszélünk fedezetelvonásról?
Természetesen a fenti lista nem teljes; a kreatív adósok számtalan módon próbálkozhatnak. A lényeg mindig az, hogy a tartozás fedezetéül szolgáló vagyonelemek kikerülnek az adós rendelkezése alól, és ezzel a hitelező behajtási esélyei csökkennek. Fontos azt is látni, hogy önmagában nem tilos tartozás fennállása esetén vagyont eladni vagy átruházni – ha jóhiszemű az ügylet és nem veszélyezteti a hitelezőt (például mert van más fedezet), akkor nem minősül fedezetelvonásnak. A baj ott kezdődik, ha az adós szándékosan a hitelező elől tünteti el a vagyont és ezzel a követelés behajthatatlanná válik.
Milyen jogkövetkezményei vannak a fedezetelvonó ügyletnek?
Mit jelent a relatív hatálytalanság?
Mit eredményez jogilag, ha egy szerződésről kiderül, hogy fedezetelvonó jellegű? A legfontosabb tudnivaló, hogy ilyenkor a szerződés relatíve hatálytalanná válik a hitelező irányában. Ez azt jelenti, hogy a szerződés továbbra is érvényes az adós és a vele szerződő fél egymás közti viszonyában – tehát köztük nem állítják vissza az eredeti állapotot, a szerződésből eredő kötelezettségek és jogok fennmaradnak. A hatálytalanság csupán a hitelező viszonylatában áll be: a hitelező úgy tekintheti, mintha az adott vagyontárgy még mindig az adós vagyonában lenne, és ezáltal jogosult lesz abból kielégítést keresni.
Hogyan történhet a végrehajtás a vagyonszerzővel szemben?
Gyakorlatban a fedezetelvonás megállapítása azt eredményezi, hogy a vagyonszerző fél köteles eltűrni a végrehajtást az általa megszerzett vagyontárgyra. Vagyis ha például az adós a perben veszít, a hitelező végrehajtó útján lefoglalhatja azt az ingatlant vagy egyéb vagyontárgyat, amit időközben az adós mondjuk a rokonára íratott – a rokon pedig nem tiltakozhat eredményesen, hiszen a bíróság kimondta, hogy a hitelezővel szemben hatálytalan volt az a szerződés. Ilyenkor az ingatlant ugyanúgy árverésre lehet bocsátani, mintha az adós nevén lenne.
Mi történik, ha a vagyontárgy már továbbértékesítésre került?
Gyakori trükk, hogy a kedvezményezett továbbadja a megszerzett vagyont (akár újra családon belül, további fedezetelvonó céllal), vagy eladja, mire a hitelező pert nyer. A jog erre is gondol: ha a vagyont szerző fél időközben a vagyontárgyat elidegenítette vagy elvesztette, akkor a vagyontárgy értékéig a saját egyéb vagyonával felel a hitelezőnek. Vagyis a bíróság kötelezheti őt, hogy pénzben megtérítse azt az összeget, amennyit a hitelező abból a vagyonból kaphatott volna. Ezzel elkerülhető, hogy egy furfangos adósi manőverrel a vagyon nyomtalanul eltűnjön a hitelező elől.
További fontos szabály, hogy a fedezetelvonó ügylet „láncolata” is felszámolható. Ha az első kedvezményezett továbbadta a vagyontárgyat egy második személynek, a hitelező akár ellene is felléphet, feltéve hogy nála is fennálltak a fedezetelvonás feltételei (ő maga is ingyen vagy rosszhiszeműen szerezte a vagyont). Ilyen esetben a törvény alapján az első és a második (sőt további) szerző fél együttesen felelős a vagyon erejéig, és mindkettő köteles tűrni a behajtást. Például: az adós a házát a testvérének ajándékozta (testvér ingyenes szerző fél, ezért hatálytalan a szerződés a hitelezővel szemben). A testvér azonban továbbajándékozza a házat az unokatestvérnek. Ha az unokatestvér is ingyen kapta és tudott a dolog hátteréről, őt is perelheti a hitelező, és végül bármelyiküktől követelheti a ház árának megfelelő összeget vagy a ház árverését – mindketten felelnek a fedezet elvonásáért.
Látható, hogy a jogkövetkezmények súlyosak: a fedezetelvonó szerző fél végső soron ugyanúgy helytállni tartozik a követelésért, mintha kezdetben is ő lett volna az adós. Van azonban lehetősége a károsult hitelező kielégítését elkerülni: a törvény szerint a szerző fél dönthet úgy, hogy maga rendezi a tartozást – ekkor a vagyontárgy mentesülhet a végrehajtás alól. Tipikusan, ha a pervesztes szerző fél nem akarja, hogy a frissen szerzett ingatlanát árverezzék, megfizetheti a hitelező követelését, és így „megválthatja” a vagyont. Ez persze ritkán történik meg önként, de opció a jog szerint.
Fedezetelvonás és büntetőjogi felelősség
Fontos azonban, hogy a fedezetelvonás nem csak polgári jogi szankciókat vonhat maga után. Ha valaki szándékosan és rosszhiszeműen vonja el a vagyont a végrehajtás elől, akár a Büntető Törvénykönyv szerint is felelősségre vonható. A hatályos Btk. 405. §-a kimondja, hogy aki a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont részben vagy egészben elvonja és ezzel a tartozás kiegyenlítését meghiúsítja, vétséget követ el, ami alapesetben egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Üzleti tartozás (gazdasági tevékenységből eredő követelés) esetén a büntetés akár három évig, nagyobb vagyoni hátrány okozásakor pedig öt évig terjedő börtön is lehet. Vagyis a fedezetelvonó szerződés nem csak polgári peres úton semlegesíthető, de végső soron az adós akár bűncselekményt is megvalósíthat vele. Ezt mindenképp érdemes szem előtt tartani, mert a jogrend több fronton is védi a hitelezőket az ilyen visszaélésektől.