A felszámolás utáni mögöttes felelősség intézménye biztosítja, hogy bizonyos esetekben a cég mögött álló személyek – például ügyvezetők vagy tulajdonosok – saját magánvagyonukkal is helytálljanak a kielégítetlen követelésekért. A vállalkozás megszűnése tehát nem mindig jelenti azt, hogy a cég tartozásai is eltűnnek. Ebben a cikkben bemutatjuk, mit jelent a mögöttes felelősség egy felszámolási eljárást követően, milyen jogszabályok vonatkoznak rá, kiket és milyen feltételekkel érinthet, és hogyan kerülhető el.
Mit jelent a felszámolás utáni mögöttes felelősség?
A mögöttes felelősség egy járulékos, másodlagos helytállási kötelezettség, amely a cég vagyonának kimerülése esetén léphet életbe. Egyszerűen fogalmazva: elsődlegesen mindig a társaság felel a saját tartozásaiért a saját vagyonával. Ha azonban a felszámolási eljárás végén a cég vagyona nem fedezi a fennmaradó tartozásokat, akkor bizonyos személyek – törvény által meghatározott feltételek mellett – saját magánvagyonukkal kötelesek helytállni az adósságokért. Ilyenkor a jog “áttöri” a cég önálló jogi személyiségének védőfalát (a korlátolt felelősség elvét), és a hitelezők a társaság mögött álló felelősöktől követelhetik a ki nem elégített követeléseik megfizetését.
Fontos hangsúlyozni, hogy a mögöttes felelősség nem automatikus: csak meghatározott esetekben és eljárásban merülhet fel. Tipikusan akkor kerül előtérbe, ha a cég jogutód nélkül szűnik meg (felszámolással vagy kényszertörléssel) és maradnak kielégítetlen hitelezői igények. Ilyenkor a hitelező perben vagy hatósági határozattal próbálhatja a tartozást a cég vezető tisztségviselőjén, tulajdonosán vagy más felelős személyen behajtani. Például ha egy kft. felszámolása után az adóhivatal (NAV) látja, hogy a cégnek adótartozása maradt, vizsgálni fogja, hogy van-e olyan személy, akit mögöttes felelősségre lehet vonni a tartozás rendezéséért.
Milyen jogszabályok szabályozzák a mögöttes felelősséget?
A mögöttes felelősség kérdéskörét több törvény is érinti, különböző aspektusokból.
A csődtörvény a vezető tisztségviselők mögöttes felelősségére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza (Cstv. 33/A §), mely kimondja, hogy ha a cég vezetője (vagy az, aki a céget ténylegesen irányította) a fizetésképtelenség bekövetkezte után nem a hitelezők érdekeit tartotta szem előtt, akkor felelőssé tehető a hitelezők felé a cég tartozásaiért.
A cégtörvény szintén tartalmaz releváns részeket e kérdésben. Különösen a kényszertörlési eljárás kapcsán állapít meg mögöttes felelősséget (Ctv. 118/A. §-a), mivel ha egy céget a cégbíróság hivatalból töröl, a hitelezők 90 napon belül pert indíthatnak a volt tag(ok) és a volt ügyvezető ellen a ki nem elégített tartozásokért. A Ctv. szabályai annyiban eltérnek a csődtörvénytől, hogy a kényszertörlésnél bizonyos esetekben a felelősség vélelmezésével könnyíti a hitelező helyzetét (például ha a cég nem adott be beszámolókat, a vezetőnek kell azt is bizonyítania, hogy a jogviszonya alatt nem következett be vagyonvesztés).
A polgári törvénykönyv általános jelleggel bevezette a korlátolt felelősséggel való visszaélés tilalmát. A Ptk. 3:2. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha a társaság tagja a korlátolt felelősségével visszaélt, és emiatt a jogutód nélküli megszűnéskor a társaságnak kielégítetlen tartozásai maradnak, akkor a tag köteles helytállni értük korlátlanul. Ez lényegében a “jogi személy mögé bújó” tulajdonosok felelősségre vonását szolgálja.
Az adózás rendjéről szóló törvény a NAV számára biztosít eszközöket a mögöttes felelősség érvényesítésére adóügyekben. Az Art. külön felsorolja, kik kötelezhetők egy adózó ki nem fizetett adótartozásáért. Erről egy korábbi blogunkban részletesen írtunk, ezért most e körben nem térünk ki rá részletesen.
Kik és milyen feltételekkel vonhatók felelősségre?
Mögöttes felelősségre vonható személyek jellemzően azok, akik a cég irányításában vagy tulajdonlásában meghatározó szerepet töltöttek be. Nézzük meg a tipikus szereplőket és a felelősség feltételeit:
Ügyvezető (vezető tisztségviselő): A felszámolás alá került cég ügyvezetője akkor vonható felelősségre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem a hitelezők érdekeit tartotta szem előtt. Magyarán, amikor már látszott, hogy a cég nem fog tudni fizetni (ezt hívja a törvény “fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetnek”), az ügyvezető nem teheti meg, hogy továbbra is a saját vagy a tulajdonosok érdekeit helyezi előtérbe. Ilyen helyzetben kötelessége lenne minimalizálni a hitelezők veszteségét – például nem vállalhat újabb adósságokat, nem “mentheti ki” a vagyont a cégtől, és időben kezdeményeznie kell a felszámolási eljárást. Ha ezt elmulasztja vagy megszegi, személyes felelősséggel tartozhat. A Cstv. 33/A § alapján nem csak az vonható felelősségre, aki a felszámolás elrendelésekor formálisan ügyvezető volt, hanem az is, aki a megelőző 3 évben ténylegesen irányította a céget vagy vezető tisztségviselőként tevékenykedett, és ebben az időszakban mulasztotta el a hitelezők elsődlegességének szem előtt tartását. Tehát egy volt ügyvezető is perbe fogható utólag, ha a vezetése alatt következett be a csődközeli állapot és ő akkor hibázott. Fontos továbbá, hogy a jogszabály kiterjed az úgynevezett “stróman” jelenségre is: hiába van papíron más az ügyvezető, ha bizonyítható, hogy valójában egy háttérember hozta a döntéseket, akkor a pert az ő vagyonára lehet irányítani.
Tulajdonos (tag, részvényes): A tagok felelőssége normál esetben korlátolt (például kft. tagja a bevitt törzsbetét összegéig felel, azt is már a cégbe befizette). Mögöttes felelősség azonban a tulajdonost is terhelheti bizonyos esetekben. A Ptk. szabálya értelmében, ha egy tulajdonos visszaél a korlátolt felelősségével – tipikusan oly módon, hogy a céget tudatosan kiüresíti, vagyonát kivonja, és így a cég nem tudja a tartozásait kifizetni –, akkor a cég megszűnése után a tulajdonos korlátlan felelősséggel tartozhat a ki nem fizetett tartozásokért. Ide sorolható az az eset is, amikor valaki látszólag eladja a céget egy “stróman” vevőnek, vagy kilép a cégből, miközben jelentős adósságok maradnak: a jog ezeket a helyzeteket is igyekszik utolérni. Konkrét adójogi szabály például, hogy ha egy kft. tulajdonosa a cégét jelentős adótartozással adja tovább, a NAV utóbb határozattal kötelezheti őt az adótartozás megfizetésére – feltéve, hogy tudnia kellett a tartozásról és a cégből való kilépése után az adó már nem hajtható be. Természetesen az egyesületeknél, alapítványoknál vagy más jogi személyeknél is fennállhat hasonló felelősség az alapítóra.
Külön kategóriaként kiemelendő a Csődtörvény 63/A. §-a szerinti eset, mely a társasági részesedés rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítására vonatkozik. Ebben az esetben a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül a részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag hogyan járt el a részesedése átruházásakor. A bíróság a volt tag korlátlan felelősségét megállapítja, kivéve akkor, ha a részesedését átruházó volt tag bizonyítja, hogy
📉az átruházás időpontjában az adós még fizetőképes volt, és a fenyegető fizetésképtelenség vagy a fizetésképtelenség csak ezt követően következett be, vagy
📉az adós ugyan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt vagy már fizetésképtelen volt, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el.
Ezt a peres eljárást a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napon belül kell megindítani és kizárólag abban az esetben kezdeményezhető, ha a kielégítetlen követelés az adós társaság jegyzett tőkéjének 50%-át meghaladja.
Volt vezető tisztségviselők: Ahogy említettük, a csődtörvény kifejezetten visszamenőleg 3 évre teszi lehetővé a felelősség megállapítását. Tehát egy korábbi ügyvezető vagy igazgatósági tag is perbe fogható, ha a fizetésképtelenség “beállta” után már nem megfelelően járt el. Ugyanez igaz a kényszertörlés utáni felelősségre: ott sincs időbeli korlát a vizsgálatnál – elvileg akár a törlés előtt bármikor tanúsított rosszhiszemű magatartás megalapozhatja a volt vezető felelősségét. Azonban a gyakorlatban a bíróságok jellemzően azt nézik, ki volt az utolsó néhány évben az, aki a cég ügyeit vitte, és hogy ő tett-e olyat, ami a hitelezők kielégítését meghiúsította.
Egyéb felelős személyek: Ide sorolhatjuk például a “tényleges vállalatirányítókat” (árnyék-ügyvezetőket), akik ugyan formálisan nem voltak sem tagok, sem tisztségviselők, de a háttérből kontrollálták a céget. A Cstv. 33/A § kifejezetten említi, hogy aki ténylegesen irányította a vállalkozást, az is felelősségre vonható. Emellett felmerülhet a felügyelőbizottsági tagok vagy egy konszern (vállalatcsoport) uralkodó tagjának felelőssége is bizonyos esetekben. Például konszernjogi felelősség alapján egy anyavállalat is felelhet a leányvállalat hitelezőinek, ha tartósan hátrányos üzletpolitikát kényszerített ki, ami a leány fizetésképtelenségéhez vezetett.
Összefoglalva
Mögöttes felelősségre vonható ügyvezetők (akár volt vezetők), tulajdonosok (akár volt tagok), és tényleges irányítók, amennyiben bizonyítható, hogy az ő magatartásuk (aktív tetteik vagy mulasztásaik) járult hozzá ahhoz, hogy a cég tartozásait a felszámolás során ne lehessen kiegyenlíteni. Mindig konkrét feltételeket kell vizsgálni: volt-e fizetésképtelenség bekövetkezte utáni szabályszegés, történt-e vagyonkimentés, rosszhiszemű üzletvitel, a törvény által előírt kötelezettségek elmulasztása stb. Ezek hiányában nem lehet valakit pusztán “büntetésként” felelőssé tenni – a mögöttes felelősség nem arról szól, hogy bárkit szabadon perbe lehet fogni a cég adósságáért, hanem arról, hogy ha visszaéltek a cég önállóságával vagy sérültek a hitelezők jogai, akkor legyen jogorvoslat.